Tudjuk ezt mi családtagok, barátok és ismerősök. Akik ismertük őket és tudjuk milyen emberek. Én magam részéről, csak Elődről tudnék írni, de azt ami írnék, azt mindenkinek elmondtam. Politikamentes, ideológia mentes életet élt és él . Elhatárolódott minden szélsőségtől, és óvva intett mindenkit ezektől.
Olvasom Caroline Dwyer szavait, fájdalmát átérzem, csalódottságát szintén. Ő is csak jókat tudott és tud mondani gyerekéről. Átlagos polgári család 4 gyerekkel és sok-sok szeretettel. Ilyen család, ahol ekkora szeretet van, nem nevel terroristát, gyilkost. Ez 100%-os. Ebben biztosak a szerettei és mi is. Mert ahogy a bolíviai hatóságok minden jelentésükben, minden tettükben hazudnak, úgy hazudnak a fiúkkal kapcsolatosan is.
Azt tudom, hogy Előddel és Árpáddal kapcsolatos mondataik egytől egyik mind hazugság. Hiszen ismerem, jól ismertem őket. Hat hónap alatt volt szerencsém megismerni a Dwyer családot leveleik által és, hiszem, tudom, hogy ő is egy áldozat.
Áldozatai a neo-kommunizmusnak, egy dél amerikai banánköztársaság, szappanopera hősének a túlkapásainak. Hiszem, hogy ezen a világon, ezek a tettek nem maradnak büntetlenül. A diktátorok regnálása sem állandó. A baj az, hogy ezek a fiúk már nem lehetnek közöttünk, és nem nevethetek többet ránk. Az a baj, hogy Előd élete veszélyben van, és amikor hazajön, többé soha nem lesz a régi bohókás Elődünk.
Egy valami biztos, a családok nem hagyják annyiban, mi az élők családjai is foggal körömmel fogunk küzdeni az élőkért. Remélem el fog jönni az az idő, amikor Bolívia elnöke személyesen fog bocsánatot kérni azoktól az anyukáktól, akiknek a fiait elődje kegyetlenül legyilkoltatta. És már senki többet nem fogja az ominózus , sértő, bántó , meg nem érdemelt jelzőket használni.
Dwyer család 6 hónappal fiúk kivégzése után.
Múlt héten pénteken Fiúkáért emlékeztünk Budapesten. Az Unitárius templomban.Gyönyörű és felemelő emlékest volt . Mindenki sírt. És mindenki egy valamire gondolt. Minek kellett ezeknek a srácoknak meghalni??? Ilyen értelmetlen halált senki nem érdemel. Verseit, szerzeményeit felolvasták, dalai aláfestették az estét. Rajzai ott lebegtek a kivetítőn. Mert életfelfogása az volt: "Élni jó." Édesanyjára most a másik fő mondata maradt örökségül: " Hová lett az igazság ?? "
Tegnap Szurdokpüspökiben is emlékestet tartottak Eduardo Rózsa Flores emlékére. Barátai, ismerősei. Gyertyák égtek, és saját műveit olvasták fel. Szeretteinek, barátainak csak ez maradt. Eduardót Bolíviában temették el. Még a végső búcsút sem adhatták meg neki.
Mindenkinek szörnyű nap volt a tegnapi , 6 hónap telt el a santa cruzi Las Amerikas Hotelben történt tragédia óta. Mindenki emlékezett. Persze, egy kicsit másképp. Hiszen nem telik el életünkben olyan perc, olyan óra, hogy ne rájuk gondolnánk. A mi helyzetünk egy kicsit könnyebb, hiszen egy élő ember életéért, hírnevéért küzdünk. De tesszük ezt együtt, ugyanazért a célért. Az igazságért. Béke poraitokra. Mi sosem fogunk elfelejteni. Nyugodjatok békében.
Fotók( Irish Times-Lukács Csaba-Szászvári Linda)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése