Székely Karácsony

Share

Hóba temetkezett csíki havasokon,

Áron – egymagában – fenn a Madarason. . .

-- Uram, -- fohászkodik – Fiad megszületett,

Karácsony este van. . . Hogy ha megteheted,

Te, aki rendezed ezt a nagyvilágot,

Jutass nekünk is egy kicsi boldogságot.

Hallottalak, Áron, de nem mondtad kinek?

-- Népemnek, Uram, szegény székelyeknek.

Az Úr kicsit hallgat, majd így szól: Te Áron!

Jókedvemben kaptál. . . Legyen úgy. . . Nem bánom. . .

De még mielőtt a kérést teljesítem,

Valamit meg kéne magyarázni nekem:

Én a székelyekről hallottam eleget,

Mondtak már rólatok hideget, meleget. . .

Tudom hívők vagytok, sokat imádkoztok,

De szidásomban is világ elsők vagytok.

Hallom, magatokat székelynek valljátok,

S kiválasztott népem neveit hordjátok:

Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,

Az egész Biblia – vissza Ábrahámig. . .

Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem,

Hogy Csicsó – Názáreth, s Ditró – Jeruzsálem.

Aztán – ha jól értem magyar a beszéded,

S mégis a székelyek boldogságát kéred. . .

Miféle náció, ha a nyelve magyar?

-- Ó, Uram, -- szólt Áron – a székely is magyar,

Csak egy kicsivel több.  Igaz, hogy nem sokkal,

De több!  Legalább úgy három vagy négy fokkal.

Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázzban,

Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,

Megkondult Csíksomlyó Máriás harangja,

S szelíd korholással szólt az Úr hangja:

-- Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet:

Ez a „kicsivel több” megmagyaráz mindent.

Én megértettelek, és most érts meg Te is:

Kicsit ezért több a szenvedésetek is.